Ayrton Senna Da Silva 1960.március 21-én született. A brazil, aki 65 pole pozíciójával megközelíthetetlen magasságokba emelkedett, 41 futamgyőzelménél pedig csak nagy riválisa, Alain Prost diadalmaskodott többször (51). Illetve most már M. Schumacher is, de igazából neki nincs, és nem is volt ellenfele, mert eddigi csapataihoz mindig kizárólagos támogatással szerződött. (Mindenki tudja, hogy mire gondolok ?) Rekordnak számít az is, hogy hat alkalommal nyert Monacóban, és az első idényét kivéve az összes teljes szezonjában legalább kétszer a dobogó tetejére állhatott.

Senna apja tehetős ember volt, ő vásárolta fia első gokartját. A kis Ayrton többszörös brazil és dél-amerikai bajnok lett, a feljebb lépéshez viszont Nagy-Britanniába kellett utaznia. Ott 20 évesen a Formula--Ford 1600, majd azFF2000 sorozat győztese lett. A számok mindent elmondanak a kétliteresek közötti szerepléséről: 27 futamból 21-et megnyerve vette el a kortársak kedvét a további versenyzéstől. Az F1-es csapatok már ekkor előszerződésekkel kecsegtették, de ő senkinek sem írt alá. Célja már ekkor sem az volt, hogy bekerüljön a királykategóriába, hanem hogy a legjobbja legyen annak. A brit Formula--3-as bajnokságban Martin Brundle-lal vívott nagy csatákat, és bár többször kiesett, megnyerte a pontvadászatot.

1984 elején, miután tesztelt már a Williamsnek és a McLarennek is, a középmezőnyhöz tartozó Tolemanhez szerződött. A kiscsapatot az idény során az élboly közelébe emelte, a szezon során három dobogós helyezést ért el. A legemlékezetesebb az esős Monacói Nagydíjon mutatott versenyzése volt, amely során a rajtrács közepéről rajtolva feljött Prost mögé a második helyre, és amikor már majdnem utolérte (körönként négy másodpercet faragott a mclarenes előnyéből!), leintették a versenyt. Sennának emiatt egy évet kellett várnia első futamgyőzelmére. A brazil számára a nagy pillanat az 1985-ös Portugál GP-n jött el, amikor --ugyancsak szakadó esőben -- diadalmaskodott. Ekkor már a Lotus versenyzője volt, a fekete-arany JPS Lotus-Renault Senna sárga sisakjával máig élénken él az autósport szerelmeseinek emlékében. A brazil három lotusos éve alatt 16 pole pozíciót szerzett, de a törékeny autóval csak hat futamot nyert meg. Így is ez volt a Lotus-istálló utolsó eredményes korszaka az 1994-es megszűnése előtt.

1987-ben Ayrton belátta, hogy ha világbajnok akar lenni, akkor el kell hagynia a csapatot. A McLarennél végre elérte célját: 1988-ban 16 futamból tizenháromszor indult az első rajkockából, nyolcszor diadalmaskodott, és megnyerte a világbajnokságot. Prostnak összesen 105 pontja volt, Sennának 94, de csak a 11 legjobb eredmény számított -- így Senna nyert 90--87-re. 1989-ben újra a McLaren-Hondát kormányzó két sofőr uralta a sorozatot. Prost és Senna rivalizálása a Japán Nagydíjon érte el csúcspontját: a számára nélkülözhetetlen győzelemre hajtó brazil a pálya utolsó hajlatában megpróbálta megelőzni a franciát, aki ,,becsukta a kaput". Mindketten kicsúsztak, ám Senna - miután néhány pályabíró megtolta -- továbbment. Meg is nyerte a versenyt, de kizárták, így Prosté lett a trófea.

Az év végére teljesen megromlott az addig sem túl rózsás viszony kettejük között, Prost ezért (is) a Ferrarihoz igazolt. 1990-ben ismét Szuzukában dőlt el kettejük csatája: ekkor Senna lökött -- és lett világbajnok. A következő idényben a Ferrari már nem volt versenyképes, Senna viszont újra elképesztő évet produkált: hét futamgyőzelem, további öt dobogós helyezés és nyolc edzéselsőség fémjelezte harmadik világbajnokságát. A szezon végére felzárkózott mögé Nigel Mansell, és ez már előre jelezte a következő idény történéseit.

1992-ben a Williams duója (Mansell és Riccardo Patrese) utolérhetetlen volt, Sennának be kellett érnie három futamgyőzelemmel. A legszebb ezek közül a monte-carlói volt, amikor az utolsó körökben alig tudta maga mögött tartani Mansellt. A célba érkezés után Ayrton önkívületi állapotban volt, az ájulás kerülgette -- akárcsak az 1991-es Brazil Nagydíjon aratott, első hazai diadala után.

A Honda visszavonulása után 1993-ban a McLaren-Forddal (szerződés nélkül, versenyenként 1 millió dollárért) az idény elején még tartani tudta a tempót a williamses Prosttal, és öt győzelmet aratva a vb második helyén zárta az évadot. 1994-ben végre ő is beülhetett a Williams-Renault-ba, de a nagy eredmények helyett jött Imola és a Tamburello-kanyar...